Jó reggelt!

Ezt a napot szeretem a legrosszabban! Ezzel a kicsit „félresikerült" mondattal ébresztett a fiam szombat reggel, félálomban próbáltam kitalálni, hogy mi a csudát is akar valójában közölni? Nem hagyott tovább aludni, elárulta az okot: aznap nem kell iskolába menni, így nem találkozik a kis barátaival. Valahol megértettem, s miután végleg kiszállt az álom a szememből, azt is megbeszéltük, hogy helyesen inkább így kell fogalmazni: Ezt a napot szeretem a legkevésbé.

Később azért próbáltam azért meggyőzni, hogy nem is olyan rossz az a hétvége. Arról beszéltem neki, hogy a dolgos hétköznapok között jó hogy van egy-két pihenőnap. Úgy érzem, valamelyest megértette, az önfeledt játék közben ugyanis már csak félszemmel figyelt rám...