Éget a nap...

Nyár van, alig fürdőruhában. Égetem magam a napon. Ki ne ismerné fel a nagysikerű Neoton-sláger sorait? Immár majd’ négy évtizede dúdoljuk, a meleg hónapokban rendszeresen csendül fel a rádiókban, retróbulikban fiatalok és idősek egyaránt ropják, ha meghallják. Mostanában valahogy máshogy szól. 1985-ben és az utána következő években még a kellemes időtöltés, egész napos gondtalan strandolást jelentette, most pedig vehetjük szó szerint: éget a nap.

Nincs ezen mit szépíteni: izzadunk, mint a lovak. Tombol a kánikula. Immár megint napok óta nem lélegezhetünk fel, jócskán harminc fok felett tanyázik a hőmérők higanyszála, még az éjszakák sem igazán hoznak felüdülést. Nekem elhihetik: kis családommal egy tetőtéri hálóban próbálunk pihenni esténként, ahol egy-egy átfutó szellő a megválást jelenti. Persze csak egy percre, aztán folytatódik az izzadás, és a forgolódás. Tudom, nem vagyunk ezzel egyedül. A kérdés csak az, hogy kit visel meg jobban, kit pedig kevésbé ez a forróság.

Nincs mese, alkalmazkodnunk kell a változáshoz. Az elmúlt évek ugyanis azt jelzik, hogy a rendszer bizony alaposan megváltozott: nyaranta nemcsak meleg van, hanem forróság, perzselő kánikula köszönt ránk. Aztán lecsap egy tomboló vihar, majd nagyon gyorsan újra égethetjük magunkat a napon. Ha lehet, ne tegyük ezt, inkább húzódjunk be egy hűvös(ebb) szobába, légkondicionált helyiségbe. És mondjuk hallgassunk zenét. Például a Neotont, vagy picit újhullámosabban szólhat a Valmar: Hideg a víz és éget a nap...

A lényeg, hogy vigyázzunk magunkra!