A képesség

Mindig is úgy gondoltam, hogy csodálatos az, amikor valaki hinni tud. Abban a képességben erő van. Az a fajta, ami felemel, ami előre visz. Persze nem mindegy, hogy mi ennek a hitnek a tárgya és az sem, hogy azt a bizonyos általa kapott erőt mire használjuk.

A lényeg, hogy ez a képesség alapvetően velünk születik, gondoljunk csak az ősbizalomra, amellyel az aprócska újszülött a hozzá legközelebb állókhoz, elsősorban az édesanyjához kapcsolódik. Aztán az idők alatt mindenféle helyzetek próbára teszik, van aki el is felejti hogyan kell... pedig valahogy így működik a hit, összekapcsol minket egy titokzatos forrással.

Ma már nagyon sokféleképpen értelmezzük ezt, az utak is sokfélék, amiket bejárunk hit dolgában. Éppen ezért számomra lenyűgöző, amikor valaki képes egyetlen irányt kiválasztani és azon rendíthetetlenül, de legalábbis kitartóan haladni. Ezzel a csodálattal vegyes döbbenettel olvastam a törökszentmiklósi Szabó József lelki pásztor történetét. Negyven évnyi szolgálat után nyugdíjba vonul. Négy évtized, kérem szépen! Az embernek libabőrös lesz a karja, ha belegondol, mennyi időt is jelent ez egy nagyon különleges úton. Cikkünkből többet is megtudhatnak a lelkész életútjáról.

Ma annyi mindent lehet, sokszor pontosan a bőség zavara miatt azt sem tudjuk merre kutassuk a jelenünket, a megoldásainkat, a jövőnket. Valakinek könnyen megy, van akinek kevésbé, de azok, akik hinni tudnak, rendelkeznek egyfajta iránytűvel, ami segít eligazodni az élet útvesztőiben.

A jó hír, hogy mindenkinek megvan a sajátja.
Csak időt és energiát kell rászánni, hogy megkeresse.