A múlt egy szelete a Tisza cipőgyárból

Merthogy a világháború átírta az elképzeléseket, mint oly sok más vállalat, család hétköznapjait is. Ott maradt a Tisza cipőgyár, a szakemberek és a megvalósulatlan álmok. És bár cipőgyártás még ezután is folyt Martfűn, már nem olyan méretekben, mint annak előtte. Aztán a több emeletes irodaházban egyre kevesebben dolgoztak. Először csak a második emeletet szüntették meg, az ott dolgozók lentebb költöztek, majd így folytatódott tovább a leépítéssorozat. Aztán egyszer a nyolcvanas években már a vezérigazgató irodája is üresen maradt.

A múltba repít a Tisza cipőgyár irodaházának épülete

Ahogy cikkünkben is olvashatják, néhány tárgyat meg lehetett tekinteni az elmúlt esztendőkben. A látogatók a fabetétes mennyezetű tárgyalóba belépve szinte időutazásba csöppentek. Mindenkinek, akinek valaha dolgozott szülője, nagyszülője, testvére, barátja a gyárban, nosztalgiával tekint a folyosóra és az irodákra. Talán még az is, aki nem ehhez, hanem hasonló kialakítású helyiségekhez kötődik, így jártam például én is.

Örömteli, de egyben szomorú is, hogy az épület mára új funkciót kapott, felújítják. Megszépül és újra élettel telik meg. A kérdés viszont, hogy mi lesz a régmúlt emlékeivel? Hiszen nem egyszerű tárgyakról, hanem életeket meghatározó egységről van szó.