Őszi merengő

Most már itt van. Visszafordíthatatlanul befurakodik a napokba és bár akadnak még nyárra hajazó délutánok és kora esték, azért már az ősz az úr.
Nem tudom mikor, egyszer csak úgy betoppant. Szó szerint úgy láttam, mintha a nappalink ablakával szemközti fa ég felé kapaszkodó, élettől duzzadó zöld lombja tegnapról mára barnára váltott volna.

Aztán a környék többi fáján is ott csücsültek a barnuló, sárguló leveleket. Most még itt tartunk. Hogy „ruhát cserélnek”, amit majd november környékéig hanyagul-kecsesen elhajítanak és pucéran olvadnak a télbe.

A természet – bár mi emberek időnként megnehezítjük a dolgát – halad előre a saját ritmusában és csöndesen megéli a maga körforgásait. Sokszor azonosítjuk az őszt az elmúlással, a változással, a komorsággal. Ez valahol egy gyönyörű metafora, de jó lenne nem annyira szürkének és lehangolónak látni az egészet. Persze, a folyamat most megint a pihenés felé halad. De ez rendben van. El kell fogadni és pont. 

Aztán meg annyiféle kincs és örömforrás lakik az őszben is. Meg kell találni ezeket. Kapcsolódó programok, felelevenített és újonnan életre hívott szokások színesítik az ősz napjait. A szemfülesek már biztosan szemezgettek néhányból, vármegyénkben is érdemes szétnézni.

Finomságok, illatok, ízek bújnak meg az évszakban, csak vegyük észre őket. Aztán engedjük meg magunknak a lassú elcsendesedést, nem baj, ha most a bennünk pulzáló, izgő-mozgó érzéseket takaréklángra tesszük egy kicsit.

Mert valahol az ősz erre is megtanít.