Szívdobbanások

Talán (és remélem) soha nem felejtem el, amikor legelőször meghallottam a kislányunk szívverését az ultrahang vizsgálaton. Gyorsan és erősen lüktető tam-tam, ami még egy parányi életben pulzál...de az a pici élet már valaki. A mi gyermekünk. És onnantól kezdve kölcsönösen fontossá vált ez a dallam. Neki az enyém, nekünk az övé. Ráadásul akkor végérvényesen világos lett az is, hogy kisbabát várunk.

Ez egyszerre csodálatos, ijesztő, félelmetes, varázslatos és ahányan vagyunk, annyiféle jelzővel illethetnénk ezt az állapotot. Bár a férjemmel mindkét oldalról hozunk iker géneket, a sors úgy alakította, hogy a lánykánk egyedül „bérelte a fészket.” Éppen ezért roppant kíváncsi vagyok, vajon mit érezhet, gondolhat az a pár, akinek egy hasonló vizsgálaton két vagy akár három, ütemes tam-tamot mutat az orvos.

Bizonyosan meglepődött az a szolnoki család is, amely azóta már három új taggal bővült. A hármasikreket csütörtökön köszöntötték, a részletekről cikkünkből tájékozódhatnak.

A babavállalás, a gyermeknevelés egy életen át tartó folyamatos tanítás és tanulás. A sok gyönyörűség és szépség mellett megannyi könny, nehézség és küzdelem is helyet kap a mindennapokban, amelyeket megoldunk így vagy úgy, jól vagy rosszul. Ebben az újdonsült nagycsaládban is bizonyosan lesz majd nevetés, öröm, sírás, harc, kihívás bőven, amelyekhez jó egészséget és sok kitartást kívánok!

De végül csak az számít, hogy azok a csodálatos szívdobbanások teljesen új értelmet adnak a mindennapoknak, egy életen át.