Közösség motorja

Közösségben alkotni, létrehozni, dolgozni mindig felemelő. Főleg, ha egy a cél. Ilyenkor egyszerűbb főzni, kertet, udvart rendezni, közterületet takarítani vagy bármi más, amivel tenni lehet egymásért, a környezetért, egy nagyobb jóért. Vagy csak egy kisebbért. 

Mert, ha figyelünk a másikra és alkalmazkodunk, akkor erősségeink és gyengeségeink kiegyenlítődnek, jobban fut a szekér. A mosolyt vagy apró kedvességet jókedv viszonoz majd. Hiszek és bízok benne, hogy így működik igazán egy csapat. Lehet az munkahely, sport, de még ide tartozhat a tágabb család is. 

Kuncsorbarátok… Ízlelgetem ezt az elnevezést, mely többet jelent egy egyszerű szókapcsolatnál. Bevallom őszintén, első hallásra igen megmosolyogtatott. De, ahogy róluk olvastam megértettem, hogy egy közösséget, élményeket, programokat fejez ki, immár húsz éve. És bár sosem találkoztam Pöszike nénivel, az elhangzottak alapján úgy tűnik, ő a motor, amely hajtja előre azt a bizonyos szekeret. Évtizedeken át egyre szorosabbra fűződő a Kuncsorbarátok közötti kapocs, ami most már úgy tűnik, a generációkon át hagyományozódik. 

Újabb kihívások mindig lesznek, ahogy jó ügyet is lehet választani, ami megérdemli, hogy egy ilyen közösség mellé álljon. De talán történetüket olvasva, példaként is szolgálhatnak. Mert tényleg csak egy cél kell és sok esetben a kitartás és vidámság már megadja az alap lendületet.