A másik fél

Van az a történet, amely szerint az ember lelke csak úgy lehet egész, ha „megvan” a másik fele. Mert valaha, a történelem előtti időkben még nem vált szét a kettő, egy egységként léteztünk. Aztán az okokat, miérteket homály fedi, de hamarosan arra eszmélt az ember, hogy valami, azaz valaki hiányzik. Ezért keresgélünk szüntelen és igyekszünk rátalálni a tökéletes párra, akivel kiegészülve ismét egyek lehetünk.

Hogy mennyi igaz ebből a meséből, azt mindenki döntse el maga. Az viszont tény, hogy a párkeresés, a szerelem kutatása a legtöbbünk számára létfontosságú feladat. Pontosabban azzá tesszük és igyekszünk megtalálni a nagybetűs igazit. Szerencsésnek vallom magam ezen a téren, az élet úgy hozta, hogy hamar „egésszé válhattam.”
De tudom és látom, mennyien keresgélnek, hibáznak, elbuknak, felállnak és mennek tovább. Divatos szóval élve ők a szinglik. A filmek és sorozatok szemszögéből nézve a szabad, gondtalan életet élő, harmincas, negyvenes korosztály képviselői, akik valamilyen trendi foglalkozást űznek. És úgy tűnik így is boldogok.

Pedig a szinglitérképet készítő dr. Rövid Irén kutatásai egyebek mellett rávilágítanak arra, hogy a szinglik bizony a hétköznapi hősök soraiból kerülnek ki. Bolti eladók, pénzügyi asszisztensek és kamionsofőrök keresik vagy csak remélik a szerelmet.

Változzanak bármekkorát az idők és a párkeresési szokások, azt hiszem van valami, amiben egyetérthetünk. Soha nem múlik el az igény és a vágy, hogy megtaláljuk azt a bizonyos másik felet...