Jó reggelt!

Gyerekkoromban szó szerint a hideg rázott attól, ha esett az eső. Kifejezetten utáltam, mikor a „nem vagy cukorból” jelmondat felcsendült. Fociedzésen többször is átáztam, de ez az iskolából hazamenet is előfordult jó párszor. 

Sosem értettem azokat a filmjeleneteket, amikor az esőben csókolóznak a főszereplők. Hogy lehet, hogy nem fagynak szét? Viszont rá kellett jönnöm, nincs jobb attól, mikor esik az eső. A virágainkat nyáron nem győztük locsolni, és szörnyű látni a kopár termőterületeket. Miközben ezt írom, éppen esik az eső, és ahogy a természetre nézek, hallom a madarak csiripelését. Felüdülés. Most kedvem van elázni. Vagy csak öregszem, és a legjobb témám az időjárás?