Egésznek lenni

A lelki egészség világnapja volt csütörtökön. Az ember ízlelgeti ezt a kifejezést. Cammog. Csettint a nyelvével. Hümmög. Hogy ez ugyan mi a szösz? Mit is tudhat az ember a lélek dolgairól? Egyáltalán miért kell, hogy érdekelje? Megélünk, átélünk ezt-azt, ezekkel az élményekkel meg ki-ki borozdol, ahogyan tud. Azt hiszem nemzedékek sora vélekedett így a témáról. Amit persze manapság nevezünk igazán nevén.

De mit jelent egészséges lélekkel létezni? Sok-sok mindent. A boldognak lenni válasz, csak részben fedi le az ügyet, hiszen ahányan vagyunk annyiféleképpen értelmezzük ezt is. Rendben lenni. Na ezt is napestig fejtegethetnénk, hogy ki mit ért alatta. Jó magam régóta annak a felfogásnak vagyok a híve, ami „balanszközpontú”. Tehát ha egyensúly van, akkor rendben vagyok. Esetleg még boldog is.

De ezt az állapotot nem adják ám ingyen és ami a legborzasztóbb, nem valami független bíró billenti le vagy fel a serpenyőket. Magunknak kell elvégezni ezt az izzasztó feladatot. Úgy hiszem legalábbis, hogy sokszor komoly munka. Azért, mert nemcsak kincset találunk a belső bugyrokban, hanem olyasmiket is, amiket a legkevésbé sem szívlelünk magunkban. De ha az ember vállalja ezt a kutatást, akkor egészebb képet kaphat önmagáról. Szerintem ez az egyensúly megtalálásának legnagyobb kulcsa.

A magyar nyelv csodálatos. Az egész-ség annyit tesz, hogy kívül-belül megvan ez a fent emlegetett balansz. És mi ezt a világon bárkinél szebben, egyértelműbben képesek vagyunk megfogalmazni. Vajon elérni is? Ez már egyéni feladat.