Élet a szolnoki toronyházban: felhők között, de nem magányosan

Szolnokon járva egyrészt lenyűgöz, másrészt meg is rettent a látvány: a város sziluettjét meghatározza az ország legmagasabb lakóháza, a 24 emeletes toronyház, szinte a felhők között. Miközben a vasútállomáson várakozom, elgondolkodom, milyen lehet az élet egy ilyen épületben. 

Pazar panorámát kínál a szolnoki toronyház

Leginkább azért foglalkoztat, mert családi házban lakunk, kerttel és szomszédokkal körbevéve. A macskáim szabadon járkálnak az udvaron, a gyerekeim a trambulinon ugrálnak, vagy épp nyáron pancsolnak a kerti medencében. Mindez számomra az otthon, és egyben a szabadság érzése is. Egy toronyház lakásában azonban teljesen más lehet az élet, egy olyan világ, amit én nem ismerek. De vajon mi lehet a vonzereje annak, ha valaki a 21. emeleten lakik? Talán a kilátás: egy olyan panoráma, amelyet sehol máshol nem lehet megtapasztalni a városban. A naplemente, vagy az esti fények, ahogy lassan elsötétül a város. 

És mi lehet még vonzó? A közösség. A szolnoki épületben 176 lakás van, így biztosan mindig van, akivel összefutnak a liftben, akivel egy rövid beszélgetést folytatnak a folyosón. Talán jobban figyelnek egymásra, mint ahogy azt mi, kertvárosiak gondolnánk. Én legalábbis ebben bízom. Nem akarom azt a sztereotípiát erősíteni, és elhinni sem, hogy a lakótömbökben élők tudomást sem vesznek egymásról. Hiszem, hogy nem társas magányban élnek. Tudnak egymásról, észreveszik egymás örömét, boldogságát, szomorúságát, és ha nem is kérdeznek mindig, de egy-egy kedves mosoly, egy jó reggelt, egy előzékenyen kinyitott ajtó jelzi az egymás mellett élőknek, hogy nincsenek egyedül.