Jó reggelt!

Kifogástalanul öltözött idős hölgy ül mindennap egy szolnoki játszótéren. Régről figyelem, de hát nem lehet rá nem figyelni. Telefonja órákon át fennhangon szól. Reklám, lövöldözős film, török sorozat. Mikor mi. Eleinte azt hittem, hozzánk hasonlóan kisgyerekkel jár a játszótérre. De nem. Csak ő és a telefon naphosszat, a száját is rendre nyitva felejti, annyira beleveszik a képernyőbe. 

Megszokás? Magány? Ki tudja. Gyakran korholjuk a fiatalságot: „hozzánőttek kütyüikhez”. Csak kérdezem: mi nem? A mai gyerekek magatartása nem más, mint a felnőttek viselkedésének tükörképe. Íme, az ábra. Csak aztán nehogy rosszul essen tükörbe nézni.