Habzó örömeink

Váratlan árucikk a csomagolópulton! – közölte velem egy szenvtelen női hang most pénteken egy szolnoki áruházban. Na fene – gondoltam –, ez nem tudja, mit beszél. Hisz én raktam oda, váratlan így semmiképpen sem lehet. Meg úgy sem, hogy bizony vártam már az árucikket, meg a péntek estét is, nagyon. Kérjük, távolítsa el! – folytatta. Na, még mit nem! Legfeljebb a tartalmát távolítom el – így én, és nem pöröltem tovább a gyorskasszával, hanem fizettem és távoztam. 

Egy belga-magyar párossal léptem ki, egy-egy kisebb palack kézműves sörrel, természetesen. Az évek során úgy alakult, hogy a nehezebb hetek utáni „kicsapongásaim” néhány minőségi sör elfogyasztása képében öltenek testet. (Addiktológusok, egészségért aggódók: kéretik elnézőnek lenni! Úgy hiszem, ha valaki emellett beviszi azt a tápanyagot, amit kell, és lemozogja, amit kell, ez még belefér.) 

Mármost a helyzet az, hogy a magyar kézműves sörök jók. Saját jogon, minőségükkel vívták ki kiemelt helyüket a polcokon, és nem pusztán magyarságukkal, bár nálam utóbbi kétségkívül pluszpontot ér. Ha pedig már úgyis önjelölt mód osztogatok dicséretet, hadd adjak egyet a szolnoki Sör-feszt-igyálnak is. Sörös utcai rendezvényből ugyanis temérdek jött létre az elmúlt években hazánkban, a szolnoki kínálatból ellenben néhány évvel ezelőttig hiányzott egy ilyen program. És jó, hogy most van. Mert hát egy nehéz hét után odahaza is jólesik egy honi kézművesremek. De azért mégiscsak az az igazi, ha barátokkal, közösségben, jó fogásokat öblíthetünk le a legjobbra érlelt magyar sörökkel.