A sportban egyek vagyunk

Azóta tudom és értem, mit jelent a mozgás, amióta magam is elköteleződtem egy állandó mozgásforma mellett. Nem csak azt szeretem benne, ahogy fizikailag fejlődhetek általa, hanem azt is, hogy kitartásra, alázatra nevel és minden alkalommal feltölt. Főleg egy nehéz nap végén.

És akkor az én tapasztalásom messze elbújhat a sportolók, élsportolók életvitele mellett. Hiszen van, akinek szó szerint a sport lesz a hivatása, élete, kiváltképp ha éppen olimpiára is készül.
Őszintén mondom, hogy minden teljesítmény előtt megemelem a kalapomat. Azokban a percekben, másodpercekben felfoghatatlanul sok energia, munka, áldozat van, függetlenül attól, hogyan csillog az érem, vagy csillog-e egyáltalán.

A másik amit szeretek a sportban, hogy abszolút mindenkié. Mindezt pedig a napokban elkezdőzött Paralimpiai Játékok mutatják meg a legjobban.
Hogy igenis, így is lehet és mindenki számára van esély a bizonyításra.

Mert valahol mindannyian szeretnénk megmutatni, hogy mit tudunk. És ebben belülről teljesen egyformák vagyunk. 

Személyes kedvencem Illés Fanni úszó, akinek lenyűgöző eredményei mellett az életfelfogása és világlátása is példaértékű.

Még van jó pár nap a párizsi játékokból, még van kiért, kikért szurkolni. Sőt, már gratulálni is lehet, hiszen csillog a fent említett érem is.
Szóval én így figyelem és követem az események alakulását. Szurkolok és örülök a mieinknek és magasba hajítom a kalapomat. Mert ezt az elismerést mindenki megérdemli, aki ott van.