Beavatkozás

Emlegetjük, mennyivel könnyebben boldogul a természet nélkülünk. Hogy az emberi beavatkozás többnyire káros, és inkább ha nem muszáj, ne piszkáljunk, ne matassunk... 
Ez az elmélet gyönge lábakon áll, nem egyszer, nem kétszer orra is bukik. Véleményem szerint pedig egyenesen kibúvó, hogy akkor aztán tényleg semmit nem is kell csinálnunk inkább. Vállak leporolva, kezek mosva, és ennyi. 

Úgy hiszem, nekünk, embereknek kellene csak igazán tenni és cselekedni. Persze megfontoltan, az önös érdekeket hátrahagyva, a közösek felé haladni. 
Még jó, hogy vannak, akik nem ijednek meg a feladattól. 

Csodálattal hallgattam a Madárfigyelő Szolnok Természetvédelmi Egyesület kubikgödrökért folytatott fáradozásait. Pontosabban az életért, ami ezekben a kis oázisokban hosszú időre tanyát verhet. Cikkünkből önök is bővebben tájékozódhatnak. 

Felemelő és motiváló, hogy vannak olyanok, akik igenis beavatkoznak a természet ügyeibe, de csak diszkréten, óvva az életet. Igyekeznek felállítani valamiféle rendszert, és rengeteg munka árán elérni, hogy ne csak unokáinknak, de még a dédunokáinknak is legyen miben gyönyörködnie és legyen mire vigyáznia. A természetvédelem nem egy divatos kifejezés, és köszöni, de nem tud mit kezdeni a lájkok és kommentek végtelenjével. Az maga a cselekvés. Mi, emberek pedig soha nem vonhatjuk ki magunkat a képletből, mert akármennyire függetleníteni kívánjuk magunkat tőle, a természet részei vagyunk.