Lámpások

Vannak emberek, akik olyan erős céllal születnek, hogy nincs az a földi tényező, ami képes lenne eltántorítani őket ezektől. Sajnos nem mindenkiben lobog ennyire világosan az a bizonyos tűz, de ez teljesen rendben van. Hiszen így az „egyértelműen haladók” lámpásokká válhatnak azok számára, akik éppen csak botorkálnak még.

Bennem mindig ilyesmi gondolatok mocorognak, amikor Bagossy Sándor fazekasmesterrel nyílik lehetőségem beszélgetni. Elhivatottság, szaktudás, elképesztő élmények, találkozások és szűnni nem akaró szenvedély, az alkotás iránt. Azt hiszem ezekkel lehetne őt jellemezni. Az pedig, hogy nyolcvan felett is ennyire aktívan dolgozik egyenesen lenyűgöző. Persze talán már picit több pihenő kell az egyes fázisok között. Ám a szettekben minden bögre füle tökéletesen egyforma, minden tányérka tökéletes méretű és a további portékák is szemet gyönyörködtetően szabályosak és szépek. Egyetlen ecsetvonásból megmondja, hogy melyik motívum melyik tájegységről való. A „ De mégis hogyan?” kérdésre pedig mosolyogva annyit felel, hogy „Hát már megszoktam, megismertem őket!”

És senki ne higgye, hogy a siker az ölébe hullott, mert ahogyan ő maga megfogalmazza: „ Az életben mindenért meg kell szenvedni, harcolni!” Erre nem árt emlékeztetni magunkat időnként, főleg, amikor éppen egy nehézséget készülünk leküzdeni.

Mert amikor sikerül, hirtelen minden világosabb lesz körülöttünk egy kicsit.
Így működnek a „lámpások.” Észrevétlenül továbbadják a fényt.