Az a csodálatos görbe vonal

Van, ez a kissé elcsépelt, ám annál kedvesebb mondás, mely szerint a mosoly egy olyan görbe vonal, amely egyenesbe hoz mindent. Szép és szívhez szóló gondolat, talán az ember valóban meg is mosolyogja ha olvassa valahol.

Számomra azonban néhány napja másféle jelentéssel is megtelt ez a szállóige. Hallgattam egy fiatal édesapát, Krupincza Tamást, aki kisfiuk, a pici Merse legutóbbi nagy csatájáról mesélt. Az abonyi csöppség történetét talán már sokan ismerik, élete eddigi nyolc hónapja alatt sokféle műtéten, beavatkozáson átesett már, a közelmúltban egy sikeres szívműtétből térhetett haza.

Nehéz egy ilyen történetet hallva visszatartani az ember könnyeit, kiváltképp ha maga is szülő. És én akkor voltam kénytelen kiengedni a sajátjaimat, amikor Tamás azt mondta, a kisfiú egy héttel a szívműtét után már mosolygott…hát azt hiszem kétség sem fér hozzá, hogy a gyerekek milyen csodálatosak.

Szóval azt mondom, a mosoly egy görbe vonal, amely reményt ad és erőt. A fenti történetben a családnak mindenképpen.

De azt is gondolom, hogy ezt a különleges „varázseszközt” túl keveset használjuk. Persze olyan a világ, hogy mindig van min morogni, van miért dühösnek lenni, van miért felháborodni. De akad olyasmi, ami miatt mosolyogni lehet? Találunk a napban bármit, ami azt a bizonyos görbe vonalat az arcunkra rajzolja?

Ha ennek a csodálatos pici fiúnak sikerül, bízom abban, hogy a legtöbben igennel tudnak felelni erre a kérdésre...