Köszönjük, hogy vagytok!

A Teremtő parancsa ellenére és a kígyó kísértésére Éva szakított és evett a tiltott gyümölcsből, melyet Ádámmal is megosztott. A történet következménye a paradicsomból való kiűzetés lett, minek után az örökléti édenkert helyett itt bolyongunk a mulandó földi létben…

Férfitársaim az Úrban! Belegondoltak valaha abba, hogy bennünket, az erősebbik nemnek mondottakat a jó Isten eleve megviccelt. Hiszen a mindenható már akkor tudta a bűnbeesés eljövetelét, amikor Ádám bordájából megteremtette Évát. Béláim és Gézáim! Tegyük le a Bibliát, és nézzünk magunk körül napjaink valóságában. Az ősanya nélkül saját, drága édesanyánk is hiányozna, aki ugye bennünket hozott a világra. A szülés tekintetében talán nélkülözhetetlen lényeknek tűnhetnek részünkről a nővérek és a húgok. No de hiányukban kivel veszekedhettük volna naphosszat és kik játszották volna velünk az első papás-mamást?

Általánosságban elmondhatod, hogy az első szerelmed is lány volt. Az oviban meg a suliban is. Meg a második is és a harmadik is… Mire megtaláltad az igazit. Aki, ha napjaink genderdivatjától eltekintünk, gyönyörűséges gyermekeket, köztük lányt is szült neked.

Édesanya, kishugica, első szerelem, barátnő, feleség, anyós, anya… Mindannyian nők. Évánk leszármazottjai. Nekik válaszolunk egy Magna Cum Laude dalszöveg-részlettel arra a kérdésre, hogy szükségünk volt-e Évára, s kellenek-e nekünk (n)Ők: „...ha nem lennétek, bizony belőlünk a lélek elillan, majd ha itt hagytok, ezért köszönjük, hogy vagytok…”.