Szétszóratva

A Szent György Lovagrend szolnoki és békéscsabai nagypriorátusának tagjai az elmúlt szombaton a kengyeli Bagimajorban ismerkedtek a helyi településtörténettel, illetve a térség egyik legjelentősebb hajdani földbirtokosának, Baghy Gyulának és családjának hol magasan ívelő, hol viszontagságos életével. A família szétszóratva lett a nagyvilágban.

Nagyon szeretem a történelmet magam is. Nem álltam ezzel mindig így. Kádár puhuló diktatúrájában voltam kisdobos, no meg úttörő, és mi tagadás, ebben az idegenből idetelepített rendszerben is jól éreztem magam. Olykor csak az bosszantott, hogy az ünnepekre összesereglett családtagok miért vitatkoznak egymással. Aztán megértem és megértettem. A történelem volt az oka. Szétszóratva voltak családok.

A családi viszályokat a kikényszerített elhallgattatásból származó elhallgatás és a lázadás összeférhetetlensége okozta. Évtizedek után ugyanis megtudtam, hogy egyik-másik déd- és nagyapámat meghurcolták. Felmenőim egy részét kulákként bélyegezték meg.

Tulajdonképpen a külső és belső megítélésük adott a későbbiekben vitatémát az ünnepkörben.

Voltak idők, amikor szétszóratva voltak népek és családok

Nálunk a férfi népség általában hangoskodott a vörös ideológia ellen, az anyák és feleségek pedig csitítani igyekeztek e lázadó hangulatot, ezáltal is védelembe véve a szeretteiket. Hát így teltek a családi ünnepek.

Ezek a megbolondult és megboldogult évek jutottak eszembe, amikor a kengyeli Baghy család meghurcolásáról és szétszóratásáról hallgattam történelmi leckét a témában igen felkészült Gál József polgármestertől. És hasonló történeteket idéztek fel a lovagok a bagimajori látogatásukkor. Egyesek a saját családjuk üldöztetését elevenítették fel, mások a Szent György Lovagrend és tagjainak kommunista éra alatt elszenvedett megsemmisítéséről emlékeztek meg.