Emlékeznek még az „Amerikából jöttem...” kezdetű játékra?

Hosszú órákon át tudtuk játszani, hogy Amerikából jöttem, híres mesterségem címere… Gyors tanácskozás után megszületett a döntés a foglalkozásról, már csak azt kellett kitalálni, hogyan mutogatják el. 

Beléptek a körbe és jött a nagy bejelentés, a szó első és utolsó betűje, ez utóbbi cselesen lehetett „k”, amiből már sejteni vélhető, hogy többesszámról van szó, tehát a segítség valójában nem is az.

A performansz azért elég sokszor fordult könnycseppet csalogató nevetésbe. Azért voltak, akik túlléptek ezeken a határokon és már akkor a tévés bemondót vagy a repülőgép pilótát próbálták előadni.

Ma már nem olyan egyszerű az „Amerikából jöttem...” játék

Nem lennénk egyszerű helyzetben, ha az ipar 4.0-val állnánk a többiek elé egy ilyen játékban, vagy a többieknek okozna valódi nehézséget, hogy kitalálják, miről is van szó.

Hosszú beszélgetésünk egyik alappillére volt, hogy megpróbált elkalauzolni abba a világba, ami neki igen természetes, de nekem mindeddig ködbe burkolózott. Az a következtetést sikerült levonni, hogy nincs egyszerű dolguk, akik most választanak maguknak hivatást. Ám érdemes elmerülni a komplexitás tanulmányozásával a részletekben, mert csodákat lehet művelni.