Bogyó és Babóca

Meglett férfiemberként fiatal apuka vagyok. Két apróságom könyvtárából, esti olvasmányaiból nem hiányozhattak Bartos Erika kötetei. A csöppek Bogyó és Babóca történetein cseperedtek.

Azokon a meseirodalmaon, amelyek megosztják ma is a hazai szülői társadalmat. Egyesek a sztorik leírását túlságosan egyszerűnek, hovatovább primitívnek tartják. Én és a feleségem azonban nem. És a gyermekeink sem, akik leginkább autentikusak az ítélethozatalban.

A Bogyó és Babóca-sorozat fejezeteit mi szociális érzékenyítésnek tartjuk. A legelső kötettől, „A barátság”-tól kezdődően. A kölykeink jóravaló személyiség-fejlődését esetünkben Bogyó és Babóca rajzokon, majd pedig mozgóképeken megörökített sztorijai segítették. Az egyes történetek tanulságait mind a mai napig a fejükre olvassuk, ha túl korainak érezzük az érettségükhöz mért beszólásukat, viselkedésüket.

Bogyó és Babóca után jöttek a társaik

Bogyó és Babóca után fellapoztuk a gyermekeinkkel az Anna, Peti és Gergőt, majd Brúnó balatoni és budapesti utazásait is, valamint a „másság”, elsősorban a fogyatékkal élők elfogadásáról szóló Bartos-írásokat is. Egy jó ideig beköltöztek a házunkba az írónő aranyos, egyszerű figurái, velük együtt keltünk, feküdtünk, utaztunk.

Ma már „bonyolultabb” (tan)könyveket forgatnak a csöppek, viszont nem engedték tovább adni az új generációnak a Bartos-sorozatot. Nem engedték el még magukban Bogyó és Babócát, meg „A barátságot”. És vélhetően hasonló szeretet, örök lelki kötődés miatt lehettek oly sokan mások is a vasárnapi Bartos Erika-napon a szolnoki Verseghy könyvtárban...