Bűnösök

Bíró eb kérem, de hisz én csak azt tettem, amit az ösztönöm súgott! – egy elképzelt kutyatárgyaláson elhangzott mondat is lehetne az előbbi. Érdekes lenne ilyen szemszögből boncolgatni azt a cseppet sem humoros ügyet, amely a napokban történt Tiszasülyön. Két nagyobb testű csahos behatolt egy portára, ahol zárt ketreceket megrongálva bejutottak az ott tartott baromfikhoz, nyulakhoz és versenygalambokhoz, majd végeztek velük. Pontosabban minden jel arra utalt, hogy a két, szóban forgó eb követte el ezt a pusztítást, amely bizony anyagi kárban és eszmei értéket tekintve is jelentős. 

A tulajdonos elismerte, hogy az egyébként is időnként az utcán kóborló „kedvencek” hozzá tartoznak. Az már keményebb dió lesz, hogyan alakul majd a felelősségvállalás az okozott kár ügyében. 

A jelenkori kutyatartás – tetszik, nem tetszik – bizonyos szabályokhoz kötött, az viszont ettől független, elvárható minimum, hogy a négylábú számára biztos kereteket (kerítéseket) jelölünk ki. Minél nagyobb testű a kutya, annál jelentőségteljesebb ez a fajta biztonság. A mikrocsip és a kötelező oltások sem az úri huncutság kategóriáját képviselik. Az eset „főszereplőinek” ebben is akadtak hiányosságaik, nyilván önhibájukon kívül. 
Amikor egy kutya „tesz valamit”, az valójában mindig a gazda felelőssége. Persze ezt rosszulesik tudomásul venni. A következményeit viselni meg végképp. 
De nem lehet kibújni alóla. Még ha olyan egyszerűnek tűnne is, mint az ebnek a kerítés alatt...