Ilyenkor decemberben

Decemberben jó emberek születnek. Így köszöntött néhány éve, ilyentájt, kislányom születésekor egy kedves ismerősöm. Ő szintén decemberi lánykával büszkélkedett (azóta is), ezért mondta, gondoltam, ám szavai mélyét megerősítve hozzátette: például a kis Jézus.

Azóta is, ilyenkor decemberben újra és újra felidézem a szavait. A családi születésnapok igazán különlegessé teszik számunkra az év utolsó hónapját, de az önmagában is csodálatos és varázslatos. Mintha napról-napra apró csodák történnének ezekben a napokban, hetekben, s karácsonykor aztán ránk köszönt a reményekkel teli jövő. A téli sötétségben mindannyiunk számára fénylő reményt hoz a Megváltó születésének ünnepe.

Van még valaki, aki decemberben született. A szolnoki kötődésű Galó Tomi, a maholnap hét esztendős kisfiú, aki igazi csodára vár most. Százak és ezrek szurkolnak neki, hogy ez a december az ő hónapja legyen. Én is a szívemen viselem a sorsát, s ő jár a fejemben akkor is, amikor a decemberi lánykám verselését hallgatom:

„Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
...
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
...
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen.”

Én hiszek! Hiszem, hogy csodák igenis léteznek. Legalább ilyenkor decemberben...