20 órája
Amikor az otthon melege sokkal többet jelent a négy fal jelentette menedéknél
November. Ködös, hűvös és sötét. Legtöbbünknek nem kedvence, de meglelhetjük benne a szépségeket is. Tekintsünk úgy rá, mint az átalakulás és elengedés hónapjára. És hangolódjunk már az adventre. Legyen szép a novemberi várakozás!
Engedjék meg, hogy megkérdezzem: ki szereti a novembert? Ha nincs igazam, jelezzék, de gyanítom, nem sokan adnának igenlő választ erre a kérdésre. Ha egy közvéleménykutatást tartanánk a hónapokról, úgy érzem, a november kapná a legkevesebb támogató voksot. Hiszen mit is lehet szeretni a hűvös, párás, borongós és sötét napok egymásutánjában?
Fotó: Móricz-Sabján Simon
Bevallom: nekem sem ez a kedvenc hónapom. Ebben a hónapban a reggelek egyre hidegebbé válnak, a pára az utcák felett lebeg. Kinek van kedve olyankor elindulni otthonról, nem igaz? Napközben csak nagyon ritkán, mutatóban bújik ki a nap a felhők mögül, sőt leginkább ránk se néz, inkább esővel áztatja a mindennapjainkat. S mielőtt észbe kapnánk, máris ránk köszönt a sötétség, pedig hol van még a napunk vége...
Ez az az időszak, amikor leginkább vágyunk az otthon melegére. Milyen jó és felemelő egy forró italt kortyolgatva, bekuckózni és a szeretteinkkel lenni.
Forró kakaó bajusszal még pizsamában társasozni a gyerekekkel, na meg forralt bort kortyolgatva összebújva beszélgetni a kedvesünkkel.
Lám, bizony lehetnek ennek a morcos novembernek is szívet melengető pillanatai.
Gondoljunk hát erősen ezekre az apróságokra, és töltekezzünk ezek által. Tekintsünk úgy a novemberre, mint az átalakulás és elengedés hónapjára. Értékeljük a lassan magunk mögött hagyott esztendőt, és így készüljünk a várakozásra. Hiszen pillanatokon belül elérkezik az advent, körülvesz minket a szeretetteljes karácsony, és vele együtt egy új kezdet ígérete...
