Párhuzam

Itt van az ősz, itt van újra...Sőt, lassan el is köszön, bár nem siet. Elidőzik a színpompás levelek, a lehulló gesztenyék és termések között. Ráadásul az évszak nem csupán gyönyörű, hanem igen kegyes is. Ezernyi szín, kellemes hőmérséklet, csupa csalogató tényező, mind-mind a szabadba invitál. Közeledik az év vége, csúcson pörög a rohanás, az ősz mégis belecsempész valamiféle nyugalmat a mindennapokba. Az óvodások, iskolások számára biztosan, ők épp a héten élvezhetik az őszi szünet örömeit.

Most nagyon jó sétálni, levegőzni, termést gyűjteni, kirándulni. Bevallom, bár mindig lenyűgözött a természet ezerféle arca, az évszakok változásai, igazán azóta tudom értékelni mindezt, amióta megszületett a kislányunk. Az ő szemén keresztül figyelni a világot, egészen új, pezsdítő élmény. Minden bizonnyal sokan egyetértenek velem. Ráadásul felénk az ősz valóban nagy változásokat hozott. A gyermekem bölcsődét kezdett, jómagam pedig ismét visszacsöppentem a munka világába. Az eddigi rutinok és mindennapok teljesen új köntösbe öltöztek, pontosan úgy, ahogyan a fák cserélik a lombkoronájukat. Ez néha nehéz, néha könnyű, bizonyos napokon könnyes, másokon nevetős.

Így számomra az ősz mindig egyfajta párhuzamot jelent majd, ezzel az új élethelyzettel. Beavatás marad, amely mindannyiunkat érlel. Változás, ami szükségszerű és elkerülhetetlen, mégis tele van kincsekkel. Zsebekbe rejtett gesztenyével, levélkupacban való ugrálással, gumicsizmás-tócsás pancsolással és sok nevetéssel. Bár évszaktól függetlenül, abból soha nem lehet elég.