Mesterséges intelligencia: már a művészetben is?

Mesterséges intelligencia. Még csak csak ízlelgetjük ezt a kifejezést, és sokaknak – így nekem is – valami távoli jövő eddig csak sci-fi-ben látott képe villan fel a hallatán.

Pedig itt van. A mesterséges intelligencia kérdésekre válaszol, cikkeket ír, de képeket is készít. Legutóbb pedig segítségével egy megsemmisült műalkotás elevenedett meg újra a nagyérdemű szeme előtt. 

Képes átvenni a valódi művészek helyét a mesterséges intelligencia?

Ez nyilván abból a szempontból nagyon fontos, hogy ma is megcsodálhatjuk Chiovininek azt az alkotását, melyet amúgy nem láthatnánk a második világháború pusztítása miatt. 

Abból a szempontból viszont elgondolkodtató, hogy ha már a mesterséges intelligencia képzőművészeti alkotások elkészítésére is képes lesz, akkor mégis hol marad az ember?

A művészet szubjektív műfaj. Az elkészült alkotásban benne van a készítő lelke, személyisége, pillanatnyi hangulata, a szűrő, melyen keresztül a világot látja. 

Nem gondolom, vagy legalábbis nehezen hiszem még el – de lehet hogy a közeljövő rám cáfol– hogy a MI-nak van pillanatnyi hangulata, szerelmi bánata, vagy kiégés gyötri, esetleg olyan nehéz múlttal rendelkezik, ami szintén alakítja személyiségét. Mert ez mind-mind benne van egy alkotásban, mert a művészet nem száraz tényeken alapuló produktum, az az alkotó érzéseinek, jellemének, gondolatainak kifejeződése, hosszú évek során elsajátított technikai tudásának segítségével. Hiszem, hogy erre még szüksége van az emberiségnek.

De hát, ki tudja...lehet hogy ezt a hitemet majd a mesterséges intelligencia pillanatok alatt lerombolja, és az a távolinak gondolt jövő már el is érkezett.