Az új érkezők

Egy új élet érkezése maga a csoda. Nem csak azért, mert önmagában gyönyörű esemény. Az apróság, aki az első mély levegőt veszi, aki kissé hunyorogva, de végül kinyitja a szemét és körbetekint, magával hoz egy kincset. Az ember ránéz, magával ragadják az érzelmek, és még a legmorcosabb külső mögött rejtőzők is éreznek valami simogató melegséget, ott nagyjából mellkastájékon. 

Tehát igen. Jönnek a picik, és az ujjuk köré csavarnak mindenkit, anélkül, hogy tudatában lennének. Ártatlanok és szinte ragyognak attól a szóban forgó kincstől. A reménytől.  Hogy minden, amivel érkeztek, a jövőben kiteljesedik és szebbé, erősebbé teszi az életet. De mindenképpen továbbviszi. 

Nem vagyok biztos abban, hogy a szolnoki Bagolyvár Vadaspark lámamamája is ilyen mélyenszántó gondolatokat fogalmazott meg magának. De annyi szent, hogy óvó és gondoskodó édesanyja a pár napja született lámacsikójának. Aki pedig pontosan olyan, ahogyan fogalmaztam. Pici, ártatlan. És hozzá kell tennem, hogy tüneményes. Cikkünkből önök is többet megtudhatnak az apróságról. 

Az ember figyeli őket, és csak mosolyog. Vagy kívül nem, de belül biztos. Valójában minden újszülött, utód, kölyök elvarázsol minket.  Nagy mágus a természet, amiért ezt így tervezte, mert az ember ellenállhatatlan vágyat érez gondoskodni róluk, óvja és szereti őket. 

Talán azért lett ilyen „tündéri a csomagolás”, hogy kevésbé érezzük a felelősség súlyát, amit az új élet védelme és nevelése jelent. Kíváncsi lennék, mit gondol erről a lámamama...