Megszokások és változások

Vannak helyek, épületek, amelyek nem a funkciójuk miatt jelentenek sokat az embernek. A falak illata, a nyikorgó kilincs vagy éppen az itt-ott megpattogzott festék az ablak keretén... ezek jutnak fontos szerephez. Nem kell, hogy mindegyikhez tartozzon valami magasztos pillanat. Az életünkben sok minden csak a megszokás miatt fontos. Még egy épület is. Csak az maga, ahogyan a biztonságával ott áll a mindennapjainkban.

A legtöbben hadilábon állunk a változással, azt hiszem ezt kijelenthetjük. Nem komfortos, na. De jön, mostanság gyakran. Mindig hoz valamit de egyúttal el is vesz. És én értem, ha nem mindig örülünk az utóbbinak.

Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor a kőröstetétleni posta történetével találkoztam. A posta intézménye hosszú-hosszú múlttal, történelemmel bír és azt bizony emészteni kell, hogy mindaz amit adni tud, ma már az online világban gyorsabban, egyszerűbben elérhető.

Hogy a számlát két kattintással kifizetjük. Vagy e-mailek és üzenetek formájában akár valós időben, azonnal megtudhatunk egymásról mindent. Bármit.

A csomagokat futár hozza-viszi, vagy éppen az automatában csücsülnek, hogy a szintén éterből jött kóddal kivegyük belőlük a kincseinket.

Errefelé megyünk, ez rendben van. Előre, az online világ előnyeit maximálisan kihasználva.

Ez sok mindent átír: a szokásokat, a számokat, azok meg a döntéseket.

És akkor a megszokások szépen lassan emlékek lesznek.

Talán valahogy így működik a történelem is...