A kicsik nagy dolgai

Édesanyám elbeszélése szerint én mindössze két hétig voltam bölcsődés. Ez idő alatt mondjuk sikerült gazdag tapasztalatokra szert tennem. Például azzal kapcsolatban, hogy az udvari kisház ablaka nem kijárat, és ne lepődjek meg, ha beszorulok. Biztosan nem volt mély a tapasztalás, mert hasonlókkal az óvodában is próbálkoztam, de idővel szabadulós rutint is szereztem. 

Aztán elteltek az évek. Ma pedig egy újabb izgalmas szemszögből vizsgálhatom ismét a bölcsi és ovi terepeit: anyaként, a kislányunk élményein keresztül. Nagy mérföldkő volt számunkra a tavaly őszi bölcsőde kezdés, most pedig mindjárt elköszönünk tőle. Szeptembertől óvodás lesz a kicsi lány. Újabb lépcsőfok az életünkben. Ami biztos, hogy rengeteget köszönhetünk az elmúlt időszaknak és egy kicsit kisebb drukkal várjuk a következőt. Közben egyre önállóbbá érik az emberkénk, aki szinte tegnap volt újszülött.

Az anyai szív meg már csak ilyen, hogy ezeken mereng, egyszerre boldog és közben igyekszik visszaszívni a kibuggyanni készülő könnycseppet. „Pedig hol vannak még a nagy dolgok!”

Hát itt, kérem szépen. Éppen most a bölcsiben, meg az oviban.

És bennem akkor is ezek a gondolatok motoszkáltak, amikor a legújabb intézmények átadásairól olvastam. A cibakházi bölcsődéről és a szandai óvodáról cikkünkből Önök is bővebben tájékozódhatnak.

Sok-sok kicsi élet jelentős állomásai lesznek ezek az épületek.

Mert legfőképpen nekik, ezek mindenképpen nagy dolgok.