Színház az egész világ

Alig akad ember, aki ne ismerné a leginkább elterjedt, szállóigévé vált idézeteket Shakespeare-től.

A neve hallatán nagy valószínűséggel Rómeó és Júlia soha be nem teljesülő szerelmének története, vagy éppen az élet értelmén való morfondírozás sorai jutnak eszünkbe, a Hamletből. Magam is nagy kedvelője vagyok a műveinek, könyvben, színpadon, filmvásznon egyaránt szívesen válok részesévé annak a világnak, amelyet ő teremt. Teremtett.

Márpedig sikerült olyat alkotnia, ami tulajdonképpen úton van a halhatatlanság felé. Valamiféle apró titkokat, kódokat rejthetett a műveibe, amelyek minden korban képesek aktiválódni, rímelni, egybeforrni az adott történésekkel, emberi sorsokkal. Ennek számomra kicsit olyan üzenete van, hogy talán nincs új a nap alatt, illetve a történelem igen gyakran ismétli önmagát.

Akárhonnan nézzük is, a lényeg nem változik: Shakespeare munkásságának bármikor van létjogosultsága. És mellé szerethető is.

Ezzel a felfogással a Shakespeare-fesztivál résztvevői bizonyosan egyetértenek. A középiskolás színjátszó csoportok számára életre hívott eseményen évről évre kreatívabban szerepelnek a diákok. A témáról bővebben cikkünkben olvashatnak.

Egykori Széchenyis drámásként azt mondom: játszani jó. Jót játszani még inkább.(Főleg ha az Shakespeare-i darab.) Ráadásul az életben is szerepeket alakítunk. Néha tudatában vagyunk ennek, máskor meg nem. Pedig:

„Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:”