Értékek, érzések

Január 22-e fontos dátum kis hazánkban, köztudott ugyanis, hogy a magyar kultúra napjának nevezték ki pár évtizeddel ezelőtt. És talán már az is a kultúra része, hogy ezzel a ténnyel tisztában legyünk. De mit takar pontosan a kifejezés? Tudások, értékek, hagyományok, művek, történetek összességét, amelyek valahogyan, valamilyen formában többé tesznek minket, adnak számunkra valami megfoghatatlan kincset, ami mégis igen sokat ér. Azt hiszem, ezt jelenti. Én így gondolom. 

Minden nemzet, ország dúskál ezekben az értékekben, az pedig az összetartozást erősíti, ha időről időre emlékezteti magát ezekre. Szép hagyomány ez nálunk is, hogy ezen a napon előtérbe kerülnek a magyar kultúra kiemelkedő területei, és műsorokkal, gálákkal ünnepeljük a láthatatlan kincseket. 

Időnként a tettek, szavak is ilyen láthatatlan kincsek, amelyeknek az értékét díjakkal igyekeznek kézzelfoghatóvá tenni. Hírportálunkon megannyi elismerésről olvashatnak, amelyeket a magyar kultúra napjának alkalmából osztottak ki. Az ilyesmi mindig jólesik és fontos. Főleg mostanában, amikor napról napra rohanunk, és nehezebbé válik csak egyetlen témára összpontosítani. Pedig az értékeinkre – kicsiben és nagyban egyaránt – csak akkor tudunk érdemben vigyázni, ha időt szánunk a megőrzésükre. Ez pedig csak így működhet. 

Emlékezünk, életben tartjuk a messziről hozott, ránk jellemző hagyományokat, tudásokat azzal a reménnyel, hogy a fiatalabb nemzedékek továbbviszik mindezt a jövőnek is.