Döglött akta

Negyven évvel ezelőtt félelem és rettegés lett úrrá a kisgyermekes szülőkön és nagyszülőkön, de az egész felnőtt-társadalmon Szolnokon. Az országos közfelháborodást okozó kisvárosi gyerekgyilkosság miatt a felnőttek idegenekkel szembeni bizalmatlansága, gyermekeik féltése szinte a semmiből tört elő.

Testközelből éreztem a riadt hangulatot, a közösségi aggodalmat, amikor 1983. október 25-e után városszerte az a szóbeszéd kapott szárnyra, miszerint egy aljas, szexuális ragadozó megölt egy kisiskolást, s mivel még nem fogták el, újabb áldozatokra vadászik.

Ekkoriban, tizenkilenc évesen hallottam talán először azt a szót, hogy pedofil. Fiatal, éretlen felnőttként én még tulajdonképpen a nagykamasz gyermekkoromat éltem, úgyhogy aggodalmam két korosztályra is kiterjedt. Egyrészt magam is beálltam abba a sorba, amely az ököl jogán, bosszúszomjasan kívánt volna minden gyanús alakon elégtételt venni. Másrészt én is jószolgálati nagykövet lettem, és éberségre figyelmeztettem a nálamnál fiatalabb utcakölyköket.

A pedofil szónak nemsokára neve is lett, Magda János személyében. Az mindmáig nem tisztázódott, hogy Magdának valóban volt-e köze a nevével örökre összeláncolt gyermekgyilkossághoz. A negyven éve történtekről megemlékezünk, a szörnyű ügy döglött aktaként porosodik az igazságszolgáltatás fiókjában. A tettes nélküli megoldatlan borzalom az elhunyt gyermek mindhalálig gyászoló családtagjait ma is kísérti.

A negyven éve elhunyt kisdiák hajdani osztálytársai, és felnőtté ért nemzedékük ma már saját gyermekeiknek adhatnak e szörnyű példa felemlegetésével óvó-féltő jótanácsokat. Mert beteg emberek sajnos ma is vannak.