Szenvedély

Bélyeg, szalvéta, bakelitlemez, képeslap, érme, kavics, festmény és megannyi kincs, de élmény is lehet gyűjtőszenvedélyünk tárgya. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy gyermekkorában szinte mindenki gyűjt valamit. Vannak, akik nem hagynak fel vele felnőttként sem, vagy éppen akkor kezdik el hobbiként. 

Emlékszem, úgy kilencéves lehetettem, amikor nagymamám titkokkal teli szekrényében gondosan összekötött levélkötegeket találtam. Miután a nagyitól engedélyt kaptam, belekukkantottam a megsárgult borítékokba, melyek leveleket, képeslapokat őriztek. Ámulatba ejtettek a fekete-fehér, színes, szebbnél szebb karácsonyi, húsvéti, névnapi, születésnapi és nyaralásból küldött képeslapok. Amikor a csodás darabok egy részét a mama nekem adta, elhatároztam, hogy bővítem a gyűjteményt.

Néhány évig lelkesen hódoltam ennek a szenvedélynek, körülbelül nyolcszáz darabig meg sem álltam, aztán a képeslapok helyét egy időre átvették a tollak, a színes ceruzák és a szalvéták. Manapság a könyvekre és az élményekre fókuszálok. Ismerek olyan igazán elhivatott gyűjtőket, akik több ezres, tízezres vagy akár százezres kollekcióval rendelkeznek. 

Olvasóink is megismerhették a jászberényi Sinka Istvánné, Gombos Rozi történetét, aki már több mint hatvan éve gyűjti a gombokat. Az apró csodák élményt, lelki feltöltődést adnak az idős hölgynek. Legendássá vált, egymillió darabos gyűjteményét az Óbudai Múzeumnak ajánlotta fel. Ahogy pedig cikkünkben olvasható, a szolnoki vasútmodell-kiállításon is megannyi érdekességet fedezhettek fel a látogatók. Csodás dolog az, amikor a gyűjtők megmutatják kincseiket a világnak, ezzel élményt adnak másoknak is.