Vizek hátán

A szárazföldi közlekedés akkoriban többnyire embernyi széles gyalogösvényeken zajlott, más lehetőség nem nagyon akadt, a vízen ellenben a természet segítségével gyorsabban és messzebbre jutottak az emberek. Innen már csak egy lépés volt a több fatörzsből összerótt tutaj, a szinte napjainkig használt kivájt bödönhajó, majd a modern kori folyami és tengeri hajózás. 

A szárazföldi forgalom sokáig a kerék forradalmával és az igavonó állatokkal sem volt olyan hatékony, mint a vízi út, aminek áldásait igyekeztek is kihasználni. Nem véletlen, hogy ahol lehetett, vízpartra települtek az emberek. 

Szolnok arculatát is nagymértékben befolyásolta a folyó közelsége, amit szerencsésen össze tudtak kapcsolni a közúti és a vasúti hálózattal. Sajnálatos, hogy végül az itteni, egykor pezsgő vízi életre ma jórészt néhány, a parti homokba süllyedt uszálymaradvány, meg a Tisza-parton betonba ágyazott horgonyok emlékeztetnek csupán. Talán felgyorsult világunkhoz képest tűnik lassúnak a vízi út, pedig még mindig azzal lehet nagy tömegű árut olcsón és a legkisebb környezetkárosítással célba juttatni. A lassúság is viszonylagos, csupán időben kell elindulni. 

Reménykedjünk benne, hogy egy megváltozott szemlélet nyomán egyszer ismét fellendül nálunk a vízi élet, és újra megrakott hajók sorakoznak majd városunk vízi útján. 

Szathmáry István jegyzete