Gazdálkodj okosan!

Az általános iskolai osztálykirándulások máig maradandó élmények. Na nemcsak a várak, múzeumok izgalmas kincseinek felfedezése miatt, hanem azért is, mert akkor szakadt ki a szülői felügyelet alól a csemete. Nagyon, de nagyon fontos szempont volt akkor, hogy milyen étel, ital, ropogtatnivaló lapul a hátizsákban, melynek nagy részét már a busz vagy vonat indulása előtt, vagy nem sokkal utána sikerült elfogyasztani. Na, és az is, hogy mennyi zsebpénzzel indították útjára a kiránduló gyermeket a szülők. 

Nekem sajnos bármennyit adhattak, mindet elvertem. Szemben a nővéremmel, aki szinte az egészet hazavitte. És nem értettem, mi ezzel a baj, hiszen azt én kaptam az osztálykirándulásra. Hát miért is ne költsem el?  Ma már világos, hogy azért, mert arra a pénzre otthon is szükség lett volna, vagy azért, mert a maradékot – ha megkapom – akár gyűjtögethettem volna egy vágyott cél elérése érdekében. 

A pénzügyi tudatosságot a mai középkorosztály – ide tartozom én is – csak felnőtt fejjel tanulgatja meg. Vagy még akkor sem. Pedig nagyon, de nagyon fontos lenne már egészen kis gyermekkorban lefektetni az alapokat, én ezt saját tapasztalatból mondom. A lányom már egy kicsit jobban érti azt, hogyha valamit szeretne, arra gyűjtögetnie kell. De azért ő is el-elkölt a zsebpénzéből néha egy-egy teljesen felesleges dologra. A legutóbbi zsákmány egy nagy plüssliba volt. Hatezer forintért. Nagyon kellett... 

A lényeg, hogy valóban szükség lenne gyermekkorban, tantárgyszinten is a pénzügyi ismeretek elsajátítására, hiszen, ahogy a régi közmondás tartja, „Ha nem tudsz spórolni, megtanulsz koldulni.”