Harmónia és bölcsesség

Fákkal, virágokkal teli falusi udvar, a leveleken átszűrődő napsugarak szelíd derűvel öntik le a tájat. Érezni a csöndet, a pasztellszínű nyugalom mindent átjár. A lelket is. Ezt élem meg minden alkalommal, amikor van szerencsém látni Fazekas Magdolna képeit.

És most már egy részét haza is tudom vinni, ugyanis katalógus jelent meg a művésznő válogatott festményeiből. A napokban a kiadvány bemutatóján jártam, és elmondhatom, szinte tapintani lehetett azt a szeretetet, amivel a jelenlévők fogadták az immár hatvanöt éve, a Szolnoki Művésztelepen alkotó festőt.

Újat is láttam. Mégpedig az ötvenes években készült tanulmányrajzait, krokijait. Döbbenetesen jók! Ez is csak azt mutatja, mekkora tudás, mennyi gyakorlás van a később született csodás festmények mögött.

Ahogy Verebes György, a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetője is mondta az eseményen, manapság nagyon sok művész keresi a saját „hangját”, stílusát, hiszen már nagyon nehéz újat alkotni. Magdi néni viszont a folytonosságot jelenti ebben a folyton változó, és önmagát keresgélő művészvilágban.

Fazekas Magdolna kiállításának és a megjelent katalógus címe ugyanis egyszerűen „Arcok és tájak”, Nem kell ezt tovább ragozni, csűrni-csavarni, felesleges. A képek, és a bennük hordozott bölcsesség önmagáért beszélnek.  

És az is, hogy amint elhangzott, hogy a katalógus megvásárolható bejáratnál, hirtelen hosszú sor alakult ki a portánál.

Hát így tiszteli és szereti Szolnok az idén kilencven éves művésznőt.

Isten éltesse sokáig Magdi nénit, remélem, még nagyon sokáig,  jó egészségben alkotja tovább harmóniát sugárzó képeit.