Eperszezon

Gyermekkoromban az éves gyümölcsszezon az eperrel vette kezdetét, valamikor április közepétől. Már jóval túl voltunk a mediterráneumból érkező, hazánkban már leginkább lottyadt formában árult déligyümölcsökön, a banánon és a narancson, ezért már nagyon vártuk a saját terméseinket. A „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk” új magyar narancsról viszont nem tudtunk semmit, hiszen Bacsó Péter A tanú című kultuszfilmje ekkor még a raktárban, bedobozolva várta forgalomba helyezését. Mi tehát az eperrel nyitottuk az idényt. 

Ma már a családi legendárium egyik fejezete, hogy válogatós, de inkább rossz evő gyerekként édesanyám nekem majd minden ételt cukorral kínált fel, hátha attól megjön az étvágyam. Társaságban ma is megmosolyognak, ha a szalonnás túrós csuszát, a borsos káposztás tésztát, de még a bundás kenyeret is kristálycukorral burkolom be. Ezt a pótanyagot használta anyu esetemben a gyümölcsök tálalásakor, például az egyébként is ízletes epernél is. Aztán valamelyest benőtt a fejem lágya, és egyre-másra kezdtem elhanyagolni a cukorpótlásokat. 

A globális piac azonban újra visszatérített rossz szokásomhoz. A már januárban külföldről hazánkba érkező, a multikban árult öklömnyi, ám de fakópiros eper megkívánja az alapos cukrozást. Bármennyire is szeretem a magyar évad legelső gyümölcsét, azért kerülöm a külföldről behozott, „felpumpált” terméket. Tulajdonképpen eddig kellett várni, napjainkban ugyanis berobbant a hazai piacokon az eperszezon. 
Vigyázat azonban, hiszen az új magyar eprek között is találunk kicsit sárgábbat, kicsit savanyúbbat is! 

A külföldről hazánkba érkező, ám fakópiros eper megkívánja az alapos cukrozást.