Gyászfeldolgozás és gyász: valóban ekkora tabu? – szolnoki szakértőt kérdeztünk

Mit is jelent a gyász?

– Tulajdonképpen a számunkra fontos személy elvesztése, valamint az élményhez kötődő érzelmek és állapotok sora együttesen jeleneti a gyászt – kezdte Kissné Szekeres Ibolya. Hozzátette, a feldolgozás folyamata hektikus, mélységek és magasságok váltják benne egymást.

– Nincs két egyforma megélés, hiszen mind mások vagyunk – hangsúlyozta.

– Lenne egy tudományos megjegyzésem is. A gyász és a gyász kiváltotta érzelmi állapotra utaló kifejezéseket nem következetesen használják az emberek. A kutatók azt javasolják, hogy a gyász, a veszteség tényére utaljon, az érzelmi állapot, pedig a halálestre adott reakciók leírására szolgáljon – magyarázta a szakember.

Sok mindent gyászolhatunk

Kissné Szekeres Ibolya kiemelte, hogy az életünk során bekövetkező valamennyi megváltoztathatatlan állapotot kísérheti a gyász.

– Kisállataink elvesztése szintén hatalmas űrt hagy. De egy munkahely váltás, költözés, sőt egy életszakasz lezárását mind-mind elgyászoljuk – magyarázta a pszichológus. Tehát kijelenthetjük, hogy ami az életünkben véget ér, tartósan, visszafordíthatatlanul megváltozik az tulajdonképpen gyász.

A gyászfolyamat állandóan változik

Kissné Szekeres Ibolya azt vallja, 

– Az első szakaszban ott a sokk. Majd a fájdalom, ami rohamokban, indulatokban tör elő az emberből. Az életbe kíméletlenül betolakodik a halál valósága és ez elfogadhatatlannak tűnik – kezdte a szakember.

Jön a bűntudat, a harag, a megbánás, főleg, ha mondjuk nem volt békés az utolsó találkozás. Ezt követi a boldogtalanság, a depresszió.

– Megjelenik a tehetetlenség érzése is, amikor az ember úgy érzi, nem tud kijönni, ebből az egyszerre rászakadó érzelemegyvelegből.
A következő szakaszban jönnek az érzelmi, kognitív, szociális és viselkedési zavarok.

– Ezek persze nagyon sokfélék lehetnek, eltérő mértékűek. Ha például valakit nem látunk sírni, vagy az arca közönyös, az nem jelenti, hogy nem gyászol. Nem tudhatjuk, mi áll a háttérben, mint ahogy azt sem, milyen volt a kapcsolat, amely az elhunythoz köti – mondta Kissné Szekeres Ibolya. Persze olyan is akad, aki heves reakciókban tör ki, még akár évek múlva is. Ez szintén teljesen rendben van. Végül idővel megérkezik az elfogadás.

Érzékeny téma, milliónyi reakció

A veszteség változatos érzéseket hoz felszínre bennünk. Mindenki másképpen reagál és nincs két egyforma megélés. Éppen ezért a legtöbb, amit a másikért tehetünk, hogy nem ítélkezünk és nem címkézünk, amikor gyászol.

– Sokféle társadalmi elvárásnak igyekszünk megfelelni, még ilyenkor is. Pedig mindenkinek joga van a sajátos megéléshez. Ítélkezni a legkönnyebb – fogalmazott a pszichológus. Hozzátette, 

 főleg egy ilyen helyzetben.

– Azt is gondolom, hogy ez megbetegíthet, mert elveszi tőlünk az etikát, egyúttal iriggyé és alattomossá is tehet – fogalmazott.

Merjük megélni a szomorúságot

Kissné Szekeres Ibolya elmondta, a gyászban megkülönböztetünk egy akkut, valamint egy integrált szakaszt.

– Előbbi hat hónapig tart, utóbbi az ezt követő időszakra vonatkozik. A hirtelen ránk nehezedő fájdalmakat, ha csak tehetjük, éljük meg, az akut szakaszban. Azt figyeltem meg, hogy ránk magyarokra ez kevésbé jellemző, nem szeretünk elmélyülni a negatív érzésekben. Pedig időnként ez a legjobb stratégia – magyarázta a pszichológus.

A gyerekek gyásza más

A szakember szerint a tizenkét évnél fiatalabb, illetve jóval fiatalabb gyermekek könnyebben mozognak az érzelmi megélések világában.

– Ne aggódjon a szülő, ha azt látja a gyermekén, hogy egy veszteség után az egyik pillanatban zokog, a másikban önfeledten nevet. Őket még nagyban az érzelmeik irányítják, amelyeket az adott helyzetben megélnek, majd váltanak egy következőre. Teljesen rendben van, ha a kicsi gyerek felváltva jár az állapotokban, tehát „egészséges” módon gyászol – vélekedett a pszichológus.

Kiemelte, ugyanakkor a családnak nagy szerepe van abban, ahogyan a helyzetet kezeli, valamint az elmúlás tényét a gyermek felé közvetíti.

– Legyünk nyitottak és törekedjünk rá, hogy minél jobban kidolgozza magából az érzéseit. Minél kisebb a gyermek, ez annál nehezebb tűnhet, de életkorának megfelelően igyekezzünk elmagyarázni neki a történéseket – részletezte.

A rajzoltatás, a beszélgetés, fényképek, videók nézegetése mind segítség lehet. Mindemellett pedig a legfontosabb: elérhetőnek maradni számukra.

Mikor érdemes velük a halálról beszélgetni?

Kissné Szekeres Ibolya azt tanácsolja, hogy leginkább akkor, amikor a családban veszteség történik.

– Addig úgy hiszem, békén hagyhatjuk a témát. Viszont ha bekövetkezik egy haláleset, az ő szintjükön, koruknak megfelelően beszélgessünk velük, engedjük, hogy kérdezzenek. Ma már sokféle könyv, történet is a segítségünkre van a témában, ha nem jönnek könnyen a szavak – részletezte Kissné Szekeres Ibolya.

A pszichológus kiemelte, ha valaki úgy érzi ő vagy hozzátartozója, rokona nehezen birkózik meg a helyzettel, ne féljen segítséget kérni. Bár mindenki egyedi módon gyászol, megeshet, hogy egy szakember segíthet a legtöbbet abban, hogy túljussunk egy ekkora krízisen.

Ha kíváncsi a teljes beszélgetésre, hallgassa meg a Szoljon.hu legújabb podcastjét Ön is!