Régészeti szenzációt jelentettek be, ötezer éves sírokat rejtett a kengyeli kunhalom

– Magnetométerrel felmértük a kunhalmot, de nem találtuk meg az alaptemetkezèst, így kutatószondákkal próbálkoztunk, de ezzel sem jártunk sikerrel. Ezután egy egyenes élű markolóval óvatosan elkezdtük leszedni a rétegeket, így került elő az egyik sír foltja – mesélte a feltárás előzményéről Nagy Fanni, a Damjanich János Múzeum régésze. 

Mint mondta, miközben felfedezték ezt a leletet, teljesen váratlanul egy másik sírra is rátaláltak.

– Tudtuk azt, hogy ezekben a kurgánokban van egy központi sír, és lehetnek mellette későbbi utótemetkezések. Úgy kell elképzelni ennek a struktúráját, hogy volt itt egy természetes domb, ebbe a dombba egykor beleástak egy sírt. Ez az úgynevezett központi temetkezés. Ezután emeltek rá még egy halmot, és elképzelhető, hogy egy későbbi időszakban ebbe a halomba még egy sírt temettek, és így tovább – magyarázta a kurgánok felépítéséről, ami ebben az esetben is beigazolódott.

– A férfi az úgynevezett jamnaja-kultúrához tartozhatott, nagyjából ötezer éves, Krisztus előtt mintegy 2800-2900 körüli. Valószínűleg a főtemetkezés ettől is idősebb, a nő az úgynevezett pre-Jamnaja időszakból származik, több mint Krisztus előtt 3000 évvel élt. Az ilyen korai lelet nagyon ritka. Csupán néhány ehhez hasonlót találtak eddig a Kárpát-medencében – tette hozzá.

A nemzetközi ásatáson a külföldi régészek mellett ennek a késő rézkori kultúrának a szakértője, dr. Dani János, a debreceni Déri Múzeum régésze is részt vett.

– A férfi korát onnan tudjuk, hogy annyira jellegzetes a temetkezési stílusa ennek az állattartó, nomád  őskori közösségnek a Jamnajáknak. Gyakorlatilag azonnal felismerhető abból, hogy miként fektették a halottat a sírgödörbe, és abból is, hogy halmot építettek fölé, és a sírgödör ki volt bélelve mindenféle bőrökkel, textíliákkal – mutatott rá a szakember.

– Ez valószínűleg egy több száz évvel korábban eltemetett nő lehet. A Jamnaját megelőző, vagyis, a pre-Jamnaja időszakban élhetett. Krisztus előtt 3300-3100-ban temethették el egy farönkből kifaragott koporsóban, jobb oldalára enyhén zsugorítva, alvó pozícióban. A pontos korokat radiokarbonmérésekkel határozzák majd meg, de végeznek majd a csontokon antropológiai, archeogenetikai, valamint izotópos vizsgálatokat is itthon és külföldön egyaránt – tájékoztatott dr. Dani János.

A kunhalmot az ásatás után visszatemették, visszaadták a természetnek, ugyanis nem csak régészeti szempontból fontos, de tájképi, örökségvédelmi és természetvédelmi szempontból is: a kunhalmok (kurgánok) egy része ugyanis egyedülálló növénykultúrájuk miatt természetvédelmi területnek is számítanak.