Megőrző emlékezet

Végső távozásunk után legtöbbünk lassan kikopik az emlékezetből. Tárgyaink elkallódnak, elhasználódnak, értéktelenné válnak, a kezünk vonását őrző leveleket, feljegyzéseket is megeszi az idő, tetteink története is köddé válik. Amikor már személyes ismerőseink is elmennek egy talán jobb világba, többnyire csak egy anyakönyvi bejegyzés marad utánunk. 

Azok sem nagyon gondolnak már velünk, akik létéhez egy hosszúra nyúló, de homályba vesző családtörténet szerény részeként mi is hozzájárultunk. Nagyjából így vázolható fel életutunk menete, de azért vannak, akiknek több jár ki ennél. Ők pályájuk során jobban bevilágították környezetüket, és sikerült valamit igazítaniuk, javítaniuk a világ menetén. 

Legyen az akár országos tettek sora, vagy csupán egy város közösségének formálása, amint azt Szolnok első, máig ható emlékezetű polgármestere tette. A rájuk való visszatekintés pedig nem csak egy család, a leszármazottak dolga, hanem közös ügy, iránymutató erejű cselekedet, aminek erejéből nemzedékek táplálkoznak. 

Mai, ingatag, viszonylagos értékekre nyitott világunkban nagy szükségünk van arra, hogy vissza tudjunk és akarjunk tekintetni azokra, akik tetteikkel, életükkel iránymutatóink lehetnek. 

Ezért sem herdálhatjuk el szellemi, szerencsés esetben akár tárgyi örökségüket sem, hanem amit csak lehetséges, igyekezzünk megóvni belőle.