Jó reggelt!

Évek, évtizedek óta látogatom a Szolnoki Szimfonikusok előadásait. Mindig azzal a csodával távozok hangversenyeikről, hogy nincs olyan teher, aminek elhordozásában ne lenne segítségünkre a zene ereje. 

Legutóbb egy nem várt apró öröm, az emberi segítőkészség megnyilvánulása is hozzájárult találkozásunk meghittségéhez. Befelé menet megemlítettem a minket fogadó rokonszenves biztonsági őrnek, hogy az est során esetleg távoznom kell, amivel nem szeretném zavarni az előadást. Azonnal hozott egy széket, odahelyezte, ahonnan minden gond nélkül feltűnés nélkül elhagyhattam volna a termet. Bevallom, jóleső gesztus volt részéről.