Október 23.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc huszadik századi történelmünk egyik legfontosabb eseménye. Az október huszonharmadikán békés diáktüntetéssel induló népfelkelés váratlan reményt adott a diktatúrától való szabadulásunkra, míg végül bő két hét alatt a szovjet csapatok az utolsó ellenállást is fel nem számolták. Méltó helyét csak több mint három évtizeddel később, egy 1990-ben elfogadott törvénnyel kapta meg a nemzeti emlékezetben.

A vereségünket követő megtorlásról már sok szó esett, de érdemes azt is számba venni, hogy mit nyertünk volna a forradalom győzelmével. Egyik fontos eredményeként nem fulladunk bele a kádári rendszerbe, cselekvőképes marad az a nemzedék, amelynek volt ereje és mersze érdemi változásokat véghez vinni. Nem véletlen, hogy a felemás rendszerváltáskor nyugodtan elhangozhatott, hogy „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Már nem volt kivel, a langyos diktatúra a maga képére formálta az országot.

Ebből próbálunk most sokkal nehezebben polgári Magyarországot teremteni, mint 1956-ban tettük volna. Egészen más alapokról indulunk, ha viszonylag rövid szünet után állíthatjuk helyre a többpártrendszert. Itt kamatoztathatja tudását azóta hiányzó több száz ezer dolgos honfitársunk, és az újabb téeszszervezéssel nem teszik tönkre azt a hazai földműves-társadalmat, melynek a háború után már sikerült újra talpra állítani a magyar mezőgazdaságot.

Így a forradalomért elesettek emlékén kívül is bőven van mit sajnálnunk, ezért sem szabad soha elfelejtenünk 1956. október huszonharmadika dicső emlékét.