Nincs bocsánat!

Sokat megélt, meglett férfiember létem ellenére, ám de gyakorló apaként a sírás és a bosszúvágy kerülget a szolnoki kalandparkban történtek láttán.

A tiszaligeti csónakázó-tó környékére felszerelt térfigyelő-kamera azt rögzítette, hogy az elmúlt hétvégén egy csapatnyi, 8-10 év körüli táborozó gyermek életre szóló élmény helyett maradandó traumát kapott egy túlfűtött csoportfelügyelő részéről. A felvigyázó férfi úgy rúgta ki mindkét lábát az egyik srácnak, hogy az száznyolcvan fokos fordulás után a fején landolt. Még szerencse, hogy sisak volt a kisfiún, ám még a kobakviselet ellenére is megsérülhetett. A felvételeken ugyanis látszik, hogy a nyaka is megbicsaklott, majd a gyermek elterült a földön, s hosszasan fekve maradt. A kicsi társai leblokkolva, tehetetlenül nézték végig a jelenetet, és vélhetően, tartva attól, hogy talán maguk is hasonlóan járhatnak, szó nélkül és mozdulatlanul figyelték elterült kisbarátjukat. Sajnos örök emléket szereztek a szolnoki kalandparkból…

Részemről, a látottak alapján nincsen a csoportfelügyelőre vonatkozó enyhítő körülmény. Nem mentség, hogy a nyárfáktól körülölelt kalandpályáknál is megrekedt a rekkenő hőség, és tán ettől forrósodhatott fel a nevelő agya. Aki valószínűleg a nap folyamán folyamatosan gyűjtötte be sötét lelke mélyébe a gyerekek nyűgjeit, szófogadatlanságait, egyéb bújait, bajait. Bármit is mondhatott, tehetett, ellenszegülhetett az a kisgyerek, ezt a gyalázatos bánásmódot sem ő, sem senki más nem érdemli ki. Értő és érző közösségi többség nevében, szülőként, de akár emberként ítélem el a felügyelő gaz tettét.

Erre nincsen bocsánat!