Kultúránk emléke

Lehangoló látványként éltem meg a napokban a törteli Vízjárási iskola hírportálunkon megjelent képét. Ez, az eredetileg szemet gyönyörködtető, jelenleg elhagyatott, jobb sorsra érdemes épület ugyanis nem magányos jelensége a magyar vidéknek és vármegyénknek. Egy páratlan magyar sikertörténet emléke, amikor megcsonkított országunk talpra állásának egyik zálogát nem a szólamokban, bár azok is léteztek, hanem többek között a művelődés fejlesztésében, az európai szintű magyar polgári középosztály megteremtésében látták. 

Ennek alapozásaként gróf Klebelsberg Kuno, a háború utáni idők „legnagyobb álmú” kultúrpolitikusa hatalmas életműve részeként egy sikeres népiskola-építési program során három év alatt közel ötezer-nyolcszáz tantermet és kétezer-kétszázhetvennyolc tanítói lakást teremtett az Alföldön. Emellett az általános népművelés fejlesztésére ezerötszáz népkönyvtárat, ugyanannyi iskolakönyvtárat és ötszáz óvodát is felállíttatott az országban. Iskolarendszere felölelte az akkori magyar tanyavilágot, és hozzá törvénnyel szabályozta a tehetséges falusi gyermekek felkutatását, iskolába juttatását. 

Kulturális hagyatékára az újabb háború utáni változások, az addigi paraszti világ, mellette többek között az önellátó, a minden nehézsége és keménysége mellett a teljes szabadság lehetőségét kínáló tanyavilág felszámolása mért nagy csapást. Ennek köszönhetjük a még sok helyen látható, elhagyatottságukban is méltóságot sugárzó, a hagyományos magyar építészet örökségét őrző egykori tanyasi iskolák mindenképpen tiszteletre méltó emlékét.