Múzeumok, éjjel, nappal

Ezen a hétvégén, a hivatalos nyitvatartási idejükön is túl, akár éjjelig tárva-nyitva maradnak az ország kulturális intézményeinek kapui. Ebben az évben június 22-re esik az ország legjelentősebb kulturális eseménysorozata, a Múzeumok Éjszakája. Hazánkban először 2002-ben rendezték meg. Az éves naptárban azonban 2003-tól lett kijelölt nap, mikor is az esti-éjszakai programokat jellemzően Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombati napra szervezték.

Húsz év óta rendszeresen igazolódik, hogy remek marketingfogásnak bizonyult az országos szintű projekt, annak ellenére is, hogy anyagilag nem, „csupán” szellemileg profitál belőle az, aki részt vesz benne. Az ingyenesen látogatható múzeuméjszakai kulturális rendezvényeknek talán csak kiadása van, a bevételi oldal üres. Nem így gondolja azonban az, aki az esti alvása előtti szokványos teendői helyett utcai cipőt húz, s éjszakai bagolyként nyakába veszi a várost. Vagy aprócska települését, és körbelátogatja a helyi kultúrotthont, művházat, falumúzeumot, tájházat. Ezúttal azt sem bánja, ha nagy ívben elkerüli a „nyelcsi helyeket”, a kétcenteseket áruló éjjel-nappalikat, a sörgödröket és egyéb mulatókat.

A családommal, s annak minden apraja-nagyja tagjával együtt hagyományosan aktív vendégei vagyunk a Múzeumok Éjszakája esti eseményeinek. A gyerekek külön örülnek azoknak az élményeknek, melyek a sötétedés utáni izgalmakat jelentik számukra. Idén nehéz helyzetben vagyok, mert június 22-én éjszaka még javában tart egy focimeccs az Eb-n. Szerencsémre az a mérkőzés az egyik „múzeumban” megtekinthető lesz, már csak a családot kell rávennem a közös kulturális program meglátogatására.