Legyen hó!

Néhány éve nagy sláger volt nálunk a Jégvarázs című Disney mese, melyben az egyik ikonikus dalt sok-sok kislány énekelte nagy elánnal. "Legyen hó!" – követelte milliónyi kis torok, csak hát az a fehér téli csapadék itthon csak nem akart megérkezni. 

Pedig kellene. A tél velejárója, a mezőgazdaságnak sem mindegy, nem beszélve arról, mekkora örömöt jelent a gyerekeknek egy jó hócsata, vicces hóemberek építése, a szánkózás izgalma, a korcsolyázás.

És sajnos ezek évek óta már gyakorlatilag mesterségesen megoldott foglalatosságok, lásd műhó, műjégpálya és társai.

Amikor gyerek voltam – jaj, de régnek tűnik– még természetes volt a csillogó, vastag hótakaró, ami ropogott a kiscsizmánk talpa alatt. A jég is, ami már felnőttfejjel inkább ijesztőnek és balesetveszélyesnek tűnik, de akkor órákig, vidáman csúszkálhatunk rajta az iskola udvarán.

A nagy hógolyózások, szánkózás a Tisza-gáton is csak emlék már, és nem múlt el akkor még tél saját, vagyis az udvaron készített, és iskolai hóember nélkül sem.

Nagyon sajnálom a mostani gyerekeket, beleértve a sajátomat is, hogy teljesen más teleket élnek meg mostanában. Hűvöset, de esőset, inkább őszit, vagy tavasziasat mint télit, melynek még az illata is más.

Úgyhogy én egyetértek a Disney hősnőjével, és bár az énekléstől mindenkit megkímélnek, inkább leírom: Legyen hó!