A konyha művészet

Előre vetíteném, hogy nem vagyok egy konyhatündér, mindenesetre háziasszonyként próbálkozom, így nem érheti szó a ház elejét. Túlléptem már a húsleves és kifőtt tészta kombináción. Ezzel együtt is bevallom, hogy a szürke hétköznapok rohanásában sokszor fikarcnyi önálló gondolatom sincs, mi kerüljön az asztalra. Sőt… Ha figyelembe veszem a három gyerek olykori válogatását, az első három-négy menüötletem azonnal megdől. Saját ebédem elkészítésénél viszont előbukannak az újdonságok. Nemrégiben az eddig oly sok dicséretet bezsebelt édesburgonya került bele a kosaramba, hogy aztán valami ínyencséggel örvendeztessem meg magam, esetleg a szűkebb környezetem, már ha nyitottak rá. El is készült a bár látványra nem túl bíztató, ám annál finomabb muffinom belőle. Bátorságot kapva a következőkben még biztosan továbbfejlesztem a receptet. Na azért persze ettől mesterszakácsnak még nem gondolom magam, ezt meghagyom azoknak, akik valóban otthon érzik magukat a konyhában és nem riadnak meg egy addig ismeretlen összetevőtől vagy elkészítési módtól. 

A Garden Hotel éppen ilyen szakemberekkel telt meg a pénteken. Ahogy lapunk hasábjain is olvashatják francia vacsoraestet tartottak, amikor is az asztalra különleges fogások kerültek. A szakácsok után az ízlelőbimbóknak jutott a legtöbb feladat, alig lehetett ugyanis betelni a finomabbnál finomabb falatokkal és azok látványával, a hozzájuk kínált borokról már nem is beszélve.