Múltunk őrizői

Elődeink sokféleképpen örökítették ránk tárgyi, szellemi hagyatékukat. Van, ami magán- és közgyűjteményekben mesél az előttünk járók életéről, más pedig még a föld alatt várja, hogy ismereteinket gazdagíthassa. Az évszázadokat szerencsésen túlélő, a tárgyaknál jóval sérülékenyebb írások pedig jó esetben levéltárak mélyén várják a titkaikat firtatókat. 

Mi, akiket Európa átjáróházába és a hadak dúlta Alföldre vetett a sorsunk, különösen nehéz helyzetben vagyunk a múlt kutatásában. A föld mélye időnként ugyan visszaad nekünk valamit abból, amit sikerült megőriznie, de régi írásaink zöme már örökre az enyészeté lett. 

A megyei levéltár ennek a tanúja, ahol ma gondos kezek őrzik, gondozzák régi írásainkból azt, amit a sors szeszélye meghagyott számunkra. Sajnos a ránk maradt értéknél jóval hosszabb a listája annak, ami örökre elveszett számunkra. Ezért is nagyon fontos minél több tudást feltárni a rendelkezésünkre álló hagyatékból. 

Ezt szolgálja a levéltárakban lankadatlanul folyó kutatómunka, a feltárt ismereteket a külvilággal rendszeresen közlő publikációk sora, és ez az ihletője az évente megrendezett levéltári napoknak is. Ott ugyanis nem pusztán a személyes szakmai találkozóról van szó, hanem ismeretek cseréjéről, nézetek összevetéséről, a dolgozószobák csendjében végzett munka nyilvánosság elé tárásáról. Aminek fontosságát jól mutatja a levéltárak iránt érdeklődők, esetenként az ottani munkát tevékenyen segítők évről évre növekvő tábora is.