Csodavilág

Szerencsés vagyok, hiszen eddigi életem nagy részét kertes házban tölthettem. Így már egészen fiatalon megtanultam értékelni az udvar adta lehetőségeket. Édesanyámmal gyerekkoromtól kezdve különböző paradicsomfajtákat, paprikát, salátát és kerti uborkát vetettünk. 

Nem sokat, csak éppen annyit, amennyit a szűk család elfogyasztott. Máig emlékszem, hogy az akkori kiskutyám is szorgosan bekapcsolódott a munkába, hiszen a legfrissebb földdarabokat ásta fel nekünk a talajból, így segítve munkánkat. A környezetemben egyre többen értékelik a saját termesztésű zöldségeket és gyümölcsöket. Legyen ennek bármi is az oka, úgy tapasztalom, mostanra olyanok is belevágtak a kertészkedésbe, akiknek korábban eszükbe sem jutott. 

Az emberek szemében felértékelődött a kert és a balkon adta lehetőségek tárháza. A szolnoki Földes Tamás hobbikertész is hasonlóképp vélekedett a kerti munkákról. Az ő története azt bizonyítja számomra, hogy nem kell feladni a kertészkedéssel kapcsolatos álmainkat akkor sem, ha lakásban töltjük mindennapjainkat. Szorgos munkájának köszönhetően közel hatvan tő zöldséget nevel kicsiny erkélyén, amelyről irigylésre méltó szenvedéllyel számolt be nekem. Ebből tanulva bátran vethetünk, arathatunk, visszaforgathatunk, vagy egyszerűen csak hagyhatjuk, hogy a természet tegye a dolgát. Azonban, ha megtanulunk alkalmazkodni hozzá, figyelni rá, hátrébb lépni, várakozni és megköszönni, saját belső világunk gazdagodik és válik egyszerűen emberibbé. 

Sokak szemében felértékelődött a saját kert.