A múlt mélysége

„Mélységes mély a múltnak kútja, írta bő két emberöltővel egy nagy európai író. Valóban messzire hatolhat a szem, ha belepillantunk az idők mélységeibe, bár nem igazodunk el benne egyformán. Van, aki elé pusztán ködös látomás tárul, más pedig saját felmenői emlékanyagában is tetten érheti a történelem kavargását. Mint az a cserkeszőlői család, melynek hányatott sorsáért az elődök féltve őrzött dicsőséges emlékezetét adta kárpótlásul a Teremtő.

Volt időszak, amikor ellenségesen tekintettek a családkutatásra. „Feudális csökevények” ápolását, az ígért fényes jövő látomása helyetti múltba révedést látták benne. Pedig ahogy múlt nélkül nincs jelen, vagy jövendő, s a gyökértelen fa sem állja a vihart, úgy a családi múlt megőrzése is legalább olyan fontos számunkra, mint a könyvekbe foglalt történelem.

A magántörténelem szövedékéből is áll a nemzetek históriája, így magunkat tesszük szegényebbé, ha elvetjük, figyelmen kívül hagyjuk felmenőink életének, sorsának számontartását. Nem véletlen, hogy az egyre bizonytalanabb világ is magával hozta a családtörténet iránti érdeklődést, amit többek között megyénk országos mércével is kimagasló családkutató klubjának a működése is igazol. Az elődök életének ismerete ugyanis legtöbb esetben nem a jelen elől a múltba menekülést jelenti, hanem megélt sorsok tapasztalatainak jövőbe mutató eligazítását, melyek könnyebbé, biztosabbá tehetik számunkra a korunk kihívásaiban való eligazodást is.